Az elmúlt héten,egy mindössze 15 éves, szájber-addiktív goblin túlcsézte magát, fogott egy bökőt, és elindult iskolába. Mivel ezidő alatt nem koptathatta a klaviatúrát, előkapta a zöldséghámozót, és az egyik szünetben belemártotta két társába. Csak úgy, minden előzetes bejelentés nélkül. Indítéka nem volt rá, egyszerűen kipróbálta, hogy milyen a "játék" élőben.
A gyilkos sem akkor lesz gyilkos amikor kést fog, hanem amikor oda nevelik (vagy épp nem nevelik sehogysem.) Meglehetősen ritkán, de előfordul, hogy valaki önvédelemből tart maga elé bicskát (igen, de csak azt, nem pedig egy hóhérpallos méretű szuronyt. Pláne ha húszan védekeznek négy ellen....ha értik mire gondolok.)
Őszintén megkérdezném a szülőket, mennyi időt foglalkoztak csemetéjükkel? Vagy ráhagyták a nevelést a számítógépre? "Drága fiam! Kaja a hűtőben,semmi egyéb,tudom hogy játszani fogsz. Este jövünk, ölel Apád, Anyád!" ...hát, a nénikéd.
Értem én, hogy a szülők fáradtak, törődöttek. Node ennyire? Hétvégén nem csak shoppingolni lehet, hanem kirándulni is! Talán még kevesebbe is kerül, a kölök meg lát egy kis világot, megismeri a természetet.
Sok fiatal ki sem mozdul otthonról. Mi a francnak, hiszen van Skype, MSN, meg száz egyéb más csatorna. Minek átsétálni a haverhoz, majd inkább csetelés-csevegés. Ja igen,jó dolog, csak személytelen, de legalább a szülő lelkiismerete nyugodt, mert a gyerkőc "nem az utcán császkál", hanem "jó gyerek, mindíg itthon van, el se jár sehová" Csak suliba. Időnként késsel.
A "mairohanóvilágunk"-ban élő, dolgozó (na, jó, inkább: robotoló) szülőknek legtöbbször fogalma sincs róla, a gyermekük mit csinál a gépen, és nem is igazán érdekli őket "...Amit nem tudsz, nem fáj(l), ilyen a cybertér" (by: Akkezdet Phiai) alapon. A játékprogramok meg egyre durvulnak. Némelyikben annyi a "piros" tíz perc alatt, mint a Kecskeméti Konzervgyár öt éves termelése volt anno jónéhány éve paradicsomléből.
Nem csupán az élvezeti cikkek, és drogok okoznak függőséget, hanem egyes programok is. Aki -mondjuk- MSN-függő, annak mind kézírásában, mind beszédében megjelennek a "hírhedt" rövidítések (pl: LOL, XD), és mindennapossá válik használatuk. Az, aki kőkemény játékfüggő, esetleg elveszítheti egy idő után a realitásérzéket. (Hm...érdemes lenne utánanézni, hogy a srácot nem-e tiltották el a szülei egy időre a gépezéstől, és nem-e ezért lett agresszív? Ugye?) Anno én is sokat játszottam pl: szerepjátékot (M.A.G.U.S.- innen a blogom címe is), és találkoztam olyan játékostársakkal, akik -szó szerint- átvették a történetbeli karakterük szokásait, sőt még hasonlóképpen is öltöztek. Ezen fiatalemberek, napi 6-7 órán át "tolták" a kalandot, és letargiába estek, ha nem volt KM (kalandmester, vagyis mesélő), illetve megfelelő társaság a játékhoz. Hozzáteszem, nem ittak, nem éltek semmi egyébb szerrel, (na jó: kávé, meg egyikük dohányzott), de gyakorlatilag 2-3 hónap alatt annyit változtak, hogy semmi, de semmi más nem érdekelte őket, (és nem is volt más témájuk), mint a Kalandozók Krónikái.
Nem azt mondom, hogy be kell tiltani ezeket a játékokat (egyrészt lehetetlen, másrészt inkább itt vezesse le az ember a fölös energiáit), hanem a játékosoknak kell(ene) valamiféle önkontrollt kialakítani-gyakorolni. Mint említettem én is játszottam anno, de amellett eljártunk focizni, bringázni, (meg sörözni is...:-)), szóval: éltünk közösségi életet, Fontos lenne most is, mert a "bekockultak" személyisége idővel torzulhat annyira, aminek a vége jobb esetben a pszichiáter, rosszabb esetben a tiszaúji végkifejlet lesz.
Ezek után viszont két dolgot mégsem értek: az iskola miért, (milyen jogon, és milyen hatáskörrel) rendelt el a tanulók között össznépi, és általános szájzárat? (Rossz lépés volt, ugyanis az a jó a kölyöknek,ha kibeszélheti magából a problémákat, ezzel a kussolásra késztetéssel csupán annyit értek el, hogy a tanáraikban sem fognak megbízni!) A másik, hogy a suli mi a lócsökért vacillál a srác elbocsátásán? Pszichiáter, öt év javító-nevelő, off CS, és kis szerencsével renbejön.
Legalábbis reménykedjünk benne.
